Dr. Knebel Jenő

1927-ben született, édesapja matematika-fizika szakos tanár, majd iskolaigazgató volt, fivére gépészmérnök lett, ő pedig az általános mérnöki pályát választotta (ami a mai építőmérnöki képzésnek felel meg). 1949-ben diplomázott, és rögtön elkezdett tervező mérnökként dolgozni az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet (ÁMTI) hídosztályán. Egy évre rá a vállalat három részre bomlott, megalakult az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV), ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott, majd ezt követően 1997 és 2010 között a Pont-TERV Zrt. főtanácsadója volt.

Ezzel párhuzamosan oktató, gyakorlatvezető volt a BME-n, 1974-ben megszerezte a doktori címet, 1977-ben címzetes egyetemi docens lett.

Pályájának érdekessége, hogy egyik első tervezői munkája volt a Dunaföldvári Duna híd, melynek 50 évvel későbbi felújításában is részt vett tervezőként. Többször mondta, hogy generációjának mérnökei szomorú szakmai szerencsében részesülhettek: nekik jutott a háború pusztítása után a hidak újjáépítése.

Számtalan hidat tervezett Magyarországra és külföldre is. Részt vett az Erzsébet-híd tervezésében is, az ő nevéhez fűződnek a budai lehajtók. Dolgozott a sokat vitatott Kőröshegyi-völgyhíd tervezésén is. Azt gondolta, hogy az autópálya hidaknak nemcsak praktikus funkciója van, az is fontos feladatuk, hogy megtörjék a vezetés monotonitását. Kedvenc hídjának a Lánchidat tartotta, „az a legszebb híd amit valaha is építettek”.

1997-ben Széchenyi-díjat kapott.